A bemutató alapján egy érdekes filmnek ültem neki, de számomra nem hozta azt a szintet, amit vártam. Túl sokat szerettem volna a filmtől. Ha úgy ülök neki, hogy két színész legenda alakítását akarom megnézni, akkor valószínű a film teljesen más hatással lett volna rám, de így nagyon vegyes érzelmeket táplálok az alkotás iránt. Volt egy mosolyt csalogató bevezetőrész, ahol meg is jegyeztem, hogy milyen aranyosan kezdődik a film bár itt volt egy megérzésem, hogy túl szépen kezdődik (Bár ne lett volna igazam).
Kinek is ne tetszene amikor a 70-80-as éveiben járó úriember és hölgy egy online társkereső oldalra regisztrál éppen. Teszik ezt úgy, hogy arcunkra mosolyt csalnak a kérdésekre adott válaszaikkal. Természetesen szó szót követ, majd a következő pillanatban egy étterembe randevúzik két főszereplőnk Roy Courtnay (Ian McKellen) és Betty McLeish (Helen Mirren). Roy a randevún közli, hogy egy dolog van, amit nagyon nem szeret, az pedig nem más, mint a hazugság. (Nem árulok el nagy titkot azzal hogyha megkérdem tőletek szerintetek kis is lesz a hazug? Körülbelül a film első 10 percében választ kaptok rá és a film is erre fog épülni) Innentől jön az ismerkedési fázis főszereplőink között. Új fordulatot vesz a történet, amikor Roy lába hirtelen és érdekes módon kificamodik. Mivel Roy a legfelső emeleten lakik, így a feljutás eléggé nehézkésen menne neki, Betty felajánlja, hogy költözzön hozzá ameddig a lábba jobban nem lesz, ezzel is megkönnyítve új barátja életét.
Természetesen Roy ezt úriember módjára visszautasítja, de pár másodperc múlva még is él a lehetőséggel. A beköltözést követően egyre több mindenre fog fény derülni Roy titokzatos életéről. Szépen alakul minden, amikor Roy egyik barátja meg nem jelenik Betty házában, Vincent (Jim Carter) tesz egy üzleti ajánlatott, amihez Betty gondolkodási időt kér, mert nem kis döntésről van szó, mégpedig, hogy összerakják megtakarított pénzüket, így több hasznot tudnak húzni majd belőle. Betty unokája Steven (Russell Tovey) át lát a szitán és sejti, hogy nagymamája új hódolója nem éppen az, akinek vallja magát. Betty ráhatására azonban Steven felhagy az ellenségeskedéssel. (Elvileg…)
Roy és Betty kiruccannak Berlinbe, ahol Roy nagy meglepetésére Steven várja őket, békejobbot nyújtva az ellenségeskedése miatt. Nem tart sokáig a békesség, mivel a második nap reggelén Steven elviszi Royékat egy házba, Bettynek semmit jelent, ellentétben Roy-on nagyon is látszik, hogy őt felkavarja az a bizonyos lakás. Bizonyám Steven fel is tárja Roy életének legnagyobb de nem a legmocskosabb titkát. Betty azonban érdekes módon ezt is megbocsájtja neki, sőt még közelebb kerülnek ez által egymáshoz, olyannyira, hogy amikor haza érnek a berlini kirándulásból, Betty készen érzi magát a megtakarításuk össze rakására. Vincent segítségével meg is történik a pénzük egyesítése. Roy kap egy telefonhívást, amiért be kell utaznia a belvárosba, csak éppenséggel otthon hagyott valamit. Viszont, amikor visszatér Bettyhez nem éppen az várja majd, amit sejtett. Itt most nem a legnagyobb titkára, hanem a legmocskosabb titkára fog fény derülni, ami azért bevallom meglepett eléggé és sikerült egy erős lezárást is adni ezáltal a filmnek.
Összességében ahogy említettem, a film felvezető része aranyos, Roy életét elkezdjük megismerni valahogy a film beleszürkül saját magába, próbálkozik kilépni önmaga árnyékából, de nem akar neki összejönni. Berlinben amikor Steven feltárja Roy hazug életét, elkezd vissza kapaszkodni a film csak az a baj, hogy ez már a film lezárásának előkészülete és innen egy szempillantás alatt a végjátéknál tartunk. Így a bevezető és a lezárás közötti rész számomra teljesen felejthető, sokszor gondolkoztam, hogy elkezdek tekergetni a filmben, de bíztam abban, hogy a cselekmény egy olyan fordulatot vesz, ami miatt teljesen le fog kötni a film, hát nem jött össze.
Hozzá teszem még egyszer, ha máshogy állok a filmhez lehet máshogy hat rám. Ezt már nem fogom megtudni. Egyszer mindenképpen nézhető a film, de nekem ez ennyibe is maradt.
Jó szórakozást a filmhez!
IMDb: 6.6 Nálam: 5
Trailer:
